A sikátor csendességét léptek zaja kergette el. A hangok egyre erősödtek, majd egy sötét alak körvonalai látszódtak az éjben. Egy nő volt. Futva közeledett, mígnem sikoltásban tört ki. Üldözték. Egy magas ember rohant utána fegyverrel a kezében. Beszéltek.
- Vagy elmondod a rejtekhelyét, vagy megöllek!
- Nem fogom kiadni neked! Esküt tettem!
- Óó, igen?! Inkább a halál, semmint hogy elmondd?!
- A szavam adtam rá! Nem szeghetem meg. Köt a titoktartás.
-Tényleg?! Rossz válasz!
Eldördült a fegyver. A nő holtan hanyatlott a nedves betonra.
- Lora! Ideje felkelni! - mondja édesanyja gyermekének, majd benyit a szobába. A lányt feldúltan találja ágyában.
- Mi történt? - kérdezi kétségbeesetten.
- Láttam! - szól Lora.
- De mit?!
- Egy nő... A sikátorban... Megölték.
- Biztosan láttad? Nem lehet, hogy csak álmodtad?
- Nem. Biztos. Olyan volt... Mintha... Mintha én is ott lettem volna.
- Jól van Lora. Semmi baj. A rendőrség elkezd nyomozni az ügyben. Semmi baj. - ölelte félszegen lányát, és iskolába küldte.Miután Lora megérkezett, mindenről beszámolt egyik barátjának, Isaac-nek.
- El sem hinnéd milyen volt! Szörnyű... Ahogy a nő felsikoltott... És ahogyan az a férfi beszélt vele... Az a hangsúly... Nem tudom kiverni a fejemből...
- Nem lesz gond, Lora. A rendőrök megtalálják.
- Jó, jó, oké, de miért kellett meghalnia?! Nem értem... Mi lehetett olyan fontos?! Ha pedig a nő tudta a titkot, a férfi miért ölte meg?! Isaac, válaszolj! - közben a fiú igyekezett csillapítani a lányt.
- Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fogunk semmit kideríteni! Nem hiányzik, hogy megint távoltartási végzést kérjenek ellenünk! - majd elrohant órára. A lány egész nap megválaszolatlan kérdések között őrlődött. Este félve tért nyugovóra. Amióta képességei jelentkeztek, gyűlölt aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése