Adele

Másnap elmentek az intézményhez, hogy megvalósítsák tervüket. Sejtésük nem vált be, ugyanaz az őr volt a bejáratnál, így még óvatosabbnak kellett lenniük.

- Ha az a fapofa meglát, innen is kitiltanak! - suttogja Isaac. 

- Te csak parkourozd fel magad a falon, oké? A többire már gondoltam. 

Isaac felugrott a falra, megfogta a tetejét, és felhúzta magát. Lenyújtotta a kezét Lora felé, aki kicsit megszeppent a tornamutatványtól. Végül odaadta kezét a fiúnak, majd egy másodperccel később ő is fennállt a falon, és látta, hogy a bejutás nehezebb lesz, mint gondolta. 
Tele volt az épület kertje biztonsági őrökkel.

- Ó, szuper... Az őrülteket őrzik is! - szól szarkazmussal a hangjában Isaac.

- Akkor a hátsóbejáraton megyünk.

-Biztos vagy benne, hogy addig legalább húsz szekuritis nem lát meg?

- Remélem. - mosolygott Lora - Viszont, ha börtönbe kerülnénk... - s megcsókolta Isaac-et. 

Belopóztak a hátsó ajtón, ahová fákon és bokrokon keresztül jutottak el. Nem tudták, hol kezdjenek keresni.

- Menjünk fel az emeletre. - mondja Isaac - itt úgy is csak a fogadószobák vannak a rokonok számára.

- Oké. A kórlapokból ugye tesznek ki itt is egy példányt, mint a sima kórházakban? 

- Szerintem igen. 

Futottak a folyosókon. Sietniük kellett. Közben folyamatosan a kórlapokat nézték. Tíz percnyi járkálás után Lora egyszer csak megállt.

- Isaac, nézd! - mutatott a kórlapra, melyen ez állt: Adele Hamilton = a beteg állítja, hogy képeket lát a jövőből, melyek elmondása szerint megtörténnek.

- Megtaláltuk! - kiált boldogan Isaac - Hozzuk ki, és tűnjünk el innen!

- Ez nem ilyen egyszerű, valamit el kell vele hitetni ahhoz, hogy velünk jöjjön. - súgja Lora, majd benyit a szobába - Szia Adele! Mi vagyunk a... öhm... az anyukád unokatestvérének az unokatestvéreinek a gyerekei! Meg akartunk ismerni, és kikértünk innen egy kis időre! - mondja tettetett vidámsággal Lora a félénk, fekete hajú, sápadt lánynak.

- Biztos? Mert innen nem szoktak kiengedni engem... - mondja szomorúan Adele.

- De most megengedték! Gyere! - húzza el Isaac türelmetlenkedve, majd elkezdenek rohanni.

- Szükségünk van rád Adele. Kimegyünk a hátsó ajtón, majd kimászunk, ugyanis az őr... megbetegedett, és most nincs kinek nyitnia a kaput.

Öt perc alatt ki is értek az épületből, aztán rohantak a falhoz. Mikor Isaac kezet nyújtott Adele-nek, hogy felhúzza, a lány vonakodva így szólt:

- Nem biztos, hogy... - de nem fejezhette be a mondatot, ugyanis elájult.

- Neeee! Lora, segíts felhúzni! - együtt felrángatták az ájult lányt, majd mikor már öt kilométerre elhúzták a épülettől, hívtak egy taxit.

- És ameddig segít nekünk, addig hol lakik majd? - kérdte a fiú.

- Anyának hazudok majd valamit. - zárta le Lora a témát.

Miután hazaérkeztek, írtak egy-egy SMS-t miszerint mindenki jól van, Adele még mindig ájult, és megbeszélték a teendőket. Utána este mindketten nyugovóra tértek, azzal a tudattal, hogy végre sikerül lezárni az ügyet. Viszont ez korántsem volt olyan egyszerű, mint gondolták.

Keresés

- Talán van valaki más is, aki segíthet! - szól Lora.

- Úgy érted egy másik természetfeletti? Mert nem hiszem, hogy az utcán minimum 10 darab látnok szaladgál csak úgy... 

- Jaj Isaac, ne legyél ilyen kishitű! Ha én itt vagyok, akkor valahol a világon kell lennie egy másik ilyen embernek is. - mondta Lora, puszit nyomva Isaac arcára.

- Remek, akkor plakátoljuk ki egész New Yorkot, hogy ,,Látnok kerestetik."

- Van egy ötletem, hol keressünk... - mondta a lány - Hova visznek egy olyan embert, aki más, mint a többi, és őrültnek tartják? - teszi fel a kérdést Lora. 

- Diliházba! - vágja rá Isaac - Úgy is péntek van, menjünk el keresni suli után.

- Rendben. - somolyog Lora - Nem ilyennek képzeltem az első randit. Nem átlagos helyszín.

- Te sem vagy átlagos. - szól Isaac, megcsókolva újdonsült barátnőjét.

Iskola után a könyvtárban nekiláttak a New York-i  elmegyógyintézetek keresésének. Sikerrel is jártak. New Yorkban mindössze egy ilyen épület volt. El is mentek oda.


- Na mit gondolsz? Beengednek ide minket? 

- Csak nyugi Isaac. Kérjük szépen, és hátha. 

Oda is mentek a nagy vaskapunál álló őrhöz. Megkérdezték.

- Elnézést, tudja prezentációt kell készítenünk az iskolába, aminek ez az intézmény lenne a témája. Beengednének esetleg minket az épületbe? - kérdi nyájasan Lora. Ért a hazugságokhoz.

- Az intézménybe csak az iskola hivatalos engedélyével, azon pecséttel lehet bejönni, kicsi lány. - nevet kajánul a biztonsági - Addig is ha esetleg megőrülnétek, beengednénk. - vigyorog önelégülten a férfi.

Lora elhúzza onnan Isaac-et. 

- Akkor erőszakkal megyünk be! - mondja a lány teljesen kikelve magából.

- Megvesztél?! Mégis hogy?! Kétméteres betonfal van itt!

- Te tanulsz parkourozni! Átmászol a falon, felhúzol, és bejutottunk. Onnantól keresünk valakit, aki olyan, mint én, megszöktetjük, és segít megoldani a látomást, ugyanis a hatóságoknak nem tűnik fel magától, hogy valakit megöltek!

- Rendben, de ma nem. Holnap gondolom másik biztonságis lesz a kapunál. Mert ez már ide se engedne. - pillant az őrre, aki a bejárat előtt áll, kifejezéstelen arccal.

- Okés. Akkor menjünk haza. - indulnak. Kézenfogva sétálnak el az intézménytől.