Adele

Másnap elmentek az intézményhez, hogy megvalósítsák tervüket. Sejtésük nem vált be, ugyanaz az őr volt a bejáratnál, így még óvatosabbnak kellett lenniük.

- Ha az a fapofa meglát, innen is kitiltanak! - suttogja Isaac. 

- Te csak parkourozd fel magad a falon, oké? A többire már gondoltam. 

Isaac felugrott a falra, megfogta a tetejét, és felhúzta magát. Lenyújtotta a kezét Lora felé, aki kicsit megszeppent a tornamutatványtól. Végül odaadta kezét a fiúnak, majd egy másodperccel később ő is fennállt a falon, és látta, hogy a bejutás nehezebb lesz, mint gondolta. 
Tele volt az épület kertje biztonsági őrökkel.

- Ó, szuper... Az őrülteket őrzik is! - szól szarkazmussal a hangjában Isaac.

- Akkor a hátsóbejáraton megyünk.

-Biztos vagy benne, hogy addig legalább húsz szekuritis nem lát meg?

- Remélem. - mosolygott Lora - Viszont, ha börtönbe kerülnénk... - s megcsókolta Isaac-et. 

Belopóztak a hátsó ajtón, ahová fákon és bokrokon keresztül jutottak el. Nem tudták, hol kezdjenek keresni.

- Menjünk fel az emeletre. - mondja Isaac - itt úgy is csak a fogadószobák vannak a rokonok számára.

- Oké. A kórlapokból ugye tesznek ki itt is egy példányt, mint a sima kórházakban? 

- Szerintem igen. 

Futottak a folyosókon. Sietniük kellett. Közben folyamatosan a kórlapokat nézték. Tíz percnyi járkálás után Lora egyszer csak megállt.

- Isaac, nézd! - mutatott a kórlapra, melyen ez állt: Adele Hamilton = a beteg állítja, hogy képeket lát a jövőből, melyek elmondása szerint megtörténnek.

- Megtaláltuk! - kiált boldogan Isaac - Hozzuk ki, és tűnjünk el innen!

- Ez nem ilyen egyszerű, valamit el kell vele hitetni ahhoz, hogy velünk jöjjön. - súgja Lora, majd benyit a szobába - Szia Adele! Mi vagyunk a... öhm... az anyukád unokatestvérének az unokatestvéreinek a gyerekei! Meg akartunk ismerni, és kikértünk innen egy kis időre! - mondja tettetett vidámsággal Lora a félénk, fekete hajú, sápadt lánynak.

- Biztos? Mert innen nem szoktak kiengedni engem... - mondja szomorúan Adele.

- De most megengedték! Gyere! - húzza el Isaac türelmetlenkedve, majd elkezdenek rohanni.

- Szükségünk van rád Adele. Kimegyünk a hátsó ajtón, majd kimászunk, ugyanis az őr... megbetegedett, és most nincs kinek nyitnia a kaput.

Öt perc alatt ki is értek az épületből, aztán rohantak a falhoz. Mikor Isaac kezet nyújtott Adele-nek, hogy felhúzza, a lány vonakodva így szólt:

- Nem biztos, hogy... - de nem fejezhette be a mondatot, ugyanis elájult.

- Neeee! Lora, segíts felhúzni! - együtt felrángatták az ájult lányt, majd mikor már öt kilométerre elhúzták a épülettől, hívtak egy taxit.

- És ameddig segít nekünk, addig hol lakik majd? - kérdte a fiú.

- Anyának hazudok majd valamit. - zárta le Lora a témát.

Miután hazaérkeztek, írtak egy-egy SMS-t miszerint mindenki jól van, Adele még mindig ájult, és megbeszélték a teendőket. Utána este mindketten nyugovóra tértek, azzal a tudattal, hogy végre sikerül lezárni az ügyet. Viszont ez korántsem volt olyan egyszerű, mint gondolták.