Érthetetlen lett minden

Másnap reggel Isaac és Lora elindultak az iskolába. Útközben megbeszéltek minden teendőt, vagyis, hogy hogyan fogják kikérdezni Adele-t mit tud. Fel akartak készülni, ha esetleg a lány sokkal többet tud, mint ők. Meg kell oldani az ügyet. Mielőtt bementek volna az óráikra, elterveztek mindent.

- Rendben. Biztos, hogy beválik? Nem lesz túl erőszakos? 

- Csak nyugi, Lora. Megoldjuk. - és egy puszit nyomott a lány arcára. Ezen Lora elgondolkozott. Nem is volt még egy normális első randijuk sem. Csak törte a fejét:Valamikor tuti el fog hívni... 

- Órák után hazarohantak Adele-hez, ugyanis a lány ott volt még mindig Loráéknál, csak mostmár felébredt. Idegesen ült a vendégágyon, a pólójával babrált. 

- Szia Adele, lesz hozzád néhány kérdésünk, de nyugi, nem lesz semmi baj, gyere utánunk, menjünk le a társalgóba! - mondta nyájasan Lora.

- Nem muszá... - és már fogták, és hurcolták is be a gardróbba, ahonnan biztosan nem tud elmenekülni.

- Neeee! Nem akarom! Engedjetek el! - sivítozott a lány.

- Na ide figyelj! Most mindent el fogsz nekünk mondani! - ripakodik rá Isaac.

- Nyugalom!

- Nem tudom miről beszéltek.

- Dehogynem! Én is láttam! Olyan képességeim vannak, mint neked! - mondja Lora.

- Nem mondhatok semmit. Tudja, hogy keresitek őt, és azt is, hogy te is látnok vagy. De többet nem szabad elárulnom. Megtiltotta. - Adele elkezdett sírni. Könnyei lefolytak sápadt arcán.

- Ki keresett fel? Hogy nézett ki? Milyen hangsúllyal beszélt? - faggatta Isaac.

- Nem... mondhatok... semmit! - teljesen kikelt magából, ki akart szabadulni a szorító karok fogságából.

- Muszáj! Nem érted?! Meghalt amiatt a barbár miatt egy nő! Egy olyan nő, aki egy titkot  védett! 

- Nem tudom... azt mondta, hogy ne mondjam el... egy zömök, kopasz férfi volt... betörte a szobám ablakát éjszaka... széthúzta a rácsokat, és bejött... kirángatott az ágyból... azt mondta, ha bármit elmondok nektek, akkor kiderül a titkunk. Lora... benne vagyunk a titkában... azt mondta nem bánt, de ha elmondom nektek meg fog ölni... mielőtt mások tennék meg... - már úgy sírt, hogy visszhangzottak a falak.

- Nem lesz baj Adele! Megvédünk, és segítünk.

- Azt mondta, hogy a nő... besúgó volt... hogy meg kellett ölnie a nőt... hogy ő a mi oldalunkon áll... mindenhol vannak kapcsolatai! 

- Nem értem... akkor miért akarna megölni, ha velünk van? - tette fel a kérdést Lora.

- Azt mondta, hogy a nő... figyelt minket... és hogy most a nő követői figyelnek... hogy ki akarnak minket irtani... és elment. Azt mondta... hogy ne keressük... mert akkor megölik őt is... - bőgött a lány.

- Tudom, mit fogunk tenni. - szólt Isaac. Elengedte a lányt, és gyorsan hazaszaladt.

Figyelem, figyelem...

A szerző megjegyzéseit ezzel a címmel fogom közzétenni. :) Mostanában általában hétvégenként várhattok részeket, az iskola miatt. Készül a design, a fejléc meg is van, egyik barátnőm, Cintia hamarosan el is készíti a blog kinézetét. Az írás része természetesen megmarad nekem. :) Köszi, hogy elolvastátok! Valószínűleg lesz feliratkozó modul, úgyhogy ha tetszik a blog, szívesen fogadom a feliratkozást! :)

Adele

Másnap elmentek az intézményhez, hogy megvalósítsák tervüket. Sejtésük nem vált be, ugyanaz az őr volt a bejáratnál, így még óvatosabbnak kellett lenniük.

- Ha az a fapofa meglát, innen is kitiltanak! - suttogja Isaac. 

- Te csak parkourozd fel magad a falon, oké? A többire már gondoltam. 

Isaac felugrott a falra, megfogta a tetejét, és felhúzta magát. Lenyújtotta a kezét Lora felé, aki kicsit megszeppent a tornamutatványtól. Végül odaadta kezét a fiúnak, majd egy másodperccel később ő is fennállt a falon, és látta, hogy a bejutás nehezebb lesz, mint gondolta. 
Tele volt az épület kertje biztonsági őrökkel.

- Ó, szuper... Az őrülteket őrzik is! - szól szarkazmussal a hangjában Isaac.

- Akkor a hátsóbejáraton megyünk.

-Biztos vagy benne, hogy addig legalább húsz szekuritis nem lát meg?

- Remélem. - mosolygott Lora - Viszont, ha börtönbe kerülnénk... - s megcsókolta Isaac-et. 

Belopóztak a hátsó ajtón, ahová fákon és bokrokon keresztül jutottak el. Nem tudták, hol kezdjenek keresni.

- Menjünk fel az emeletre. - mondja Isaac - itt úgy is csak a fogadószobák vannak a rokonok számára.

- Oké. A kórlapokból ugye tesznek ki itt is egy példányt, mint a sima kórházakban? 

- Szerintem igen. 

Futottak a folyosókon. Sietniük kellett. Közben folyamatosan a kórlapokat nézték. Tíz percnyi járkálás után Lora egyszer csak megállt.

- Isaac, nézd! - mutatott a kórlapra, melyen ez állt: Adele Hamilton = a beteg állítja, hogy képeket lát a jövőből, melyek elmondása szerint megtörténnek.

- Megtaláltuk! - kiált boldogan Isaac - Hozzuk ki, és tűnjünk el innen!

- Ez nem ilyen egyszerű, valamit el kell vele hitetni ahhoz, hogy velünk jöjjön. - súgja Lora, majd benyit a szobába - Szia Adele! Mi vagyunk a... öhm... az anyukád unokatestvérének az unokatestvéreinek a gyerekei! Meg akartunk ismerni, és kikértünk innen egy kis időre! - mondja tettetett vidámsággal Lora a félénk, fekete hajú, sápadt lánynak.

- Biztos? Mert innen nem szoktak kiengedni engem... - mondja szomorúan Adele.

- De most megengedték! Gyere! - húzza el Isaac türelmetlenkedve, majd elkezdenek rohanni.

- Szükségünk van rád Adele. Kimegyünk a hátsó ajtón, majd kimászunk, ugyanis az őr... megbetegedett, és most nincs kinek nyitnia a kaput.

Öt perc alatt ki is értek az épületből, aztán rohantak a falhoz. Mikor Isaac kezet nyújtott Adele-nek, hogy felhúzza, a lány vonakodva így szólt:

- Nem biztos, hogy... - de nem fejezhette be a mondatot, ugyanis elájult.

- Neeee! Lora, segíts felhúzni! - együtt felrángatták az ájult lányt, majd mikor már öt kilométerre elhúzták a épülettől, hívtak egy taxit.

- És ameddig segít nekünk, addig hol lakik majd? - kérdte a fiú.

- Anyának hazudok majd valamit. - zárta le Lora a témát.

Miután hazaérkeztek, írtak egy-egy SMS-t miszerint mindenki jól van, Adele még mindig ájult, és megbeszélték a teendőket. Utána este mindketten nyugovóra tértek, azzal a tudattal, hogy végre sikerül lezárni az ügyet. Viszont ez korántsem volt olyan egyszerű, mint gondolták.

Keresés

- Talán van valaki más is, aki segíthet! - szól Lora.

- Úgy érted egy másik természetfeletti? Mert nem hiszem, hogy az utcán minimum 10 darab látnok szaladgál csak úgy... 

- Jaj Isaac, ne legyél ilyen kishitű! Ha én itt vagyok, akkor valahol a világon kell lennie egy másik ilyen embernek is. - mondta Lora, puszit nyomva Isaac arcára.

- Remek, akkor plakátoljuk ki egész New Yorkot, hogy ,,Látnok kerestetik."

- Van egy ötletem, hol keressünk... - mondta a lány - Hova visznek egy olyan embert, aki más, mint a többi, és őrültnek tartják? - teszi fel a kérdést Lora. 

- Diliházba! - vágja rá Isaac - Úgy is péntek van, menjünk el keresni suli után.

- Rendben. - somolyog Lora - Nem ilyennek képzeltem az első randit. Nem átlagos helyszín.

- Te sem vagy átlagos. - szól Isaac, megcsókolva újdonsült barátnőjét.

Iskola után a könyvtárban nekiláttak a New York-i  elmegyógyintézetek keresésének. Sikerrel is jártak. New Yorkban mindössze egy ilyen épület volt. El is mentek oda.


- Na mit gondolsz? Beengednek ide minket? 

- Csak nyugi Isaac. Kérjük szépen, és hátha. 

Oda is mentek a nagy vaskapunál álló őrhöz. Megkérdezték.

- Elnézést, tudja prezentációt kell készítenünk az iskolába, aminek ez az intézmény lenne a témája. Beengednének esetleg minket az épületbe? - kérdi nyájasan Lora. Ért a hazugságokhoz.

- Az intézménybe csak az iskola hivatalos engedélyével, azon pecséttel lehet bejönni, kicsi lány. - nevet kajánul a biztonsági - Addig is ha esetleg megőrülnétek, beengednénk. - vigyorog önelégülten a férfi.

Lora elhúzza onnan Isaac-et. 

- Akkor erőszakkal megyünk be! - mondja a lány teljesen kikelve magából.

- Megvesztél?! Mégis hogy?! Kétméteres betonfal van itt!

- Te tanulsz parkourozni! Átmászol a falon, felhúzol, és bejutottunk. Onnantól keresünk valakit, aki olyan, mint én, megszöktetjük, és segít megoldani a látomást, ugyanis a hatóságoknak nem tűnik fel magától, hogy valakit megöltek!

- Rendben, de ma nem. Holnap gondolom másik biztonságis lesz a kapunál. Mert ez már ide se engedne. - pillant az őrre, aki a bejárat előtt áll, kifejezéstelen arccal.

- Okés. Akkor menjünk haza. - indulnak. Kézenfogva sétálnak el az intézménytől. 

Zűrzavar

Másnap Lora az iskola folyosóján sétálva próbálta rávenni Issac-et a rejtély kiderítésére. Egyelőre nem túl sok sikerrel...

- Muszáj lesz! Te is tudod Isaac. - szólt Lora barátját győzködve.

- Miért kell engem ebbe belevonni?! - kérdezte az.

- Mert nincs még egy hozzád fogható barátom... - hízelgett a lány. Tulajdonképpen igaz is volt. Hét éves kora óta - mióta képességére fény derült - nem voltak barátai. Isaac-kel is nehezen barátkozott, de immáron hét éve segíti Lorát nem meglehetősen könnyű életében.

- De ez az utolsó ügy!

- Rendben... - somolygott Lora. Tudta, hogy továbbra is segíteni fog neki a fiú.

Lyukasórában elmentek a könyvtárba, és elkezdtek kutakodni. Isaac, rajztudásának köszönhetően Lora személyleírásaiból igyekezett pontos képet rajzolni a támadóról és áldozatáról. Mikor ezekkel elkészültek, az adatoknak megfelelően az interneten keresgéltek a személyekről.

- Nézd! Ő, ott úgy néz ki, mint a nő, akit lelőttek! - mutat a monitoron látható képre Isaac. - A közösségik szerint két napja nem volt fenn. Pont tegnap ölték meg, nem?

- De, azt hiszem... Nem tudom... - bizonytalanodott el Lora. Feszélyezetten érezte magát, ugyanis nem szereti felidézni a látomásait. Ilyenkor összemosódik előtte az illúzió és a valóság.

- Ő vagy nem ő?! - faggatta Isaac.

- Nekem ez nehéz, érted?! Nem akarok esetleg ártatlan embereket börtönbe, vagy hullaházba juttatni!

- Csak essünk túl rajta!

- Rendben! De értsd meg, nem akarom ma elkezdeni, felköpni embereket a rendőröknek! 

- Jó, akkor abbahagyjuk. De ha már elvártad tőlem, akkor holnap folytatjuk! - mondta Isaac, majd meglepő arcot vágott, ugyanis Lora sírva szaladt ki a könyvtárból. 

- Jaj, Lora, nem akartam, hogy rosszul érezd magad, figyi... - rohant utána, de a lány bezárkózott a női mosdóba. Egyik osztálytársnője jött vele szembe, megkérte, hogy hozza ki barátját az illemhelyiségből.

-Héé, Adriana, állj meg! Megtennél nekem egy... - mondta volna, mire a lány közbevágott.

- Nem fogom kihozni onnan azt az elmeroggyant csajszit! - lökte el Isaac-et az útból.

- Lora! Lora gyere ki! Kérlek... - szólt a fiú, kérlelve barátját. Ekkor a lány kilépett. Kisírt szemekkel. Isaac megfogta, és megcsókolta. Először Lora nem értette, de visszacsókolt. Mindketten régóta érezték, hogy ez több közöttük barátságnál. 

A látomás

A sikátor csendességét léptek zaja kergette el. A hangok egyre erősödtek, majd egy sötét alak körvonalai látszódtak az éjben. Egy nő volt. Futva közeledett, mígnem sikoltásban tört ki. Üldözték. Egy magas ember rohant utána fegyverrel a kezében. Beszéltek.


- Vagy elmondod a rejtekhelyét, vagy megöllek!

- Nem fogom kiadni neked! Esküt tettem!

- Óó, igen?! Inkább a halál, semmint hogy elmondd?!

- A szavam adtam rá! Nem szeghetem meg. Köt a titoktartás.

-Tényleg?! Rossz válasz!


Eldördült a fegyver. A nő holtan hanyatlott a nedves betonra. 





- Lora! Ideje felkelni! - mondja édesanyja gyermekének, majd benyit a szobába. A lányt feldúltan találja ágyában.

- Mi történt? - kérdezi kétségbeesetten.

- Láttam! - szól Lora.

- De mit?!

- Egy nő... A sikátorban... Megölték.

- Biztosan láttad? Nem lehet, hogy csak álmodtad?

- Nem. Biztos. Olyan volt... Mintha... Mintha én is ott lettem volna.

- Jól van Lora. Semmi baj. A rendőrség elkezd nyomozni az ügyben. Semmi baj. - ölelte félszegen lányát, és iskolába küldte.Miután Lora megérkezett, mindenről beszámolt egyik barátjának, Isaac-nek.

- El sem hinnéd milyen volt! Szörnyű... Ahogy a nő felsikoltott... És ahogyan az a férfi beszélt vele... Az a hangsúly... Nem tudom kiverni a fejemből...

- Nem lesz gond, Lora. A rendőrök megtalálják.

- Jó, jó, oké, de miért kellett meghalnia?! Nem értem... Mi lehetett olyan fontos?! Ha pedig a nő tudta a titkot, a férfi miért ölte meg?! Isaac, válaszolj! - közben a fiú igyekezett csillapítani a lányt.

- Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fogunk semmit kideríteni! Nem hiányzik, hogy megint távoltartási végzést kérjenek ellenünk! - majd elrohant órára. A lány egész nap megválaszolatlan kérdések között őrlődött. Este félve tért nyugovóra. Amióta képességei jelentkeztek, gyűlölt aludni.